„Egyszerűen beteg lettem ettől az egésztől, erkölcsi kollapszus, a barátnőmmel szakítottam, nehogy őt is, baráti körömben hallgatag, majdhogynem idegen lettem, kihűlt körülöttem a világ. Aztán elkezdtem inni, ami azelőtt nem volt szokásom, és ami sajnos tart ma is. Ennek csúcsa az volt, mikor bevittek a fertőző osztályra. Meg akartam halni, és más módon nem volt bátorságom, gyáva vagyok”. (Tar)
Kenedi János válaszában feltétlen barátságáról biztosítja egykori besúgóját és a pártállamot teszi kizárólagos felelőssé, bűnössé.
„Az áldozat Te vagy, Sanyi, mint bűnös, feladtad magad (egyik) ádozatod előtt. De tévedsz. A bűnös a politikai rendszer volt, amely felmosórongyot csinált egy emberből ‒ Belőled ‒ a tettes pedig az állambizottsági szolgálat. Ha nem is ártatlan, de ember akkor maradhatok ezután, ha kiállok érted, ha biztosítalak együttérzésemről és barátságomról”. (Kenedi)
A levélváltást nagy vita követi az Élet és Irodalom következő számaiban. A magyar irodalmi, publicisztikai, művészeti szféra elismert képviselői szólnak hozzá a levelekhez, ki elmarasztalóan, ki pedig ezzel vitába szállva azt védelmezően. A felolvasó est szövege ezeket a leveleket és az egymással vitázó ,érvelő cikkeket dolgozza fel és ezek által boncolgat olyan emberi kérdéseket mint a bűn és bűnhődés, árulás és megbocsájtás, kirekesztettség és felebaráti szeretet problémája.
Nyerhet-e megbocsájtást a Júdási tett az egyén vagy a társadalom szintjén? Ki döntheti el, hogy ki a bűnös és ki az áldozat? Jogunk van-e ítélkezni mások felett? Hogyan ismerhetjük meg saját történelmünket?
Kiss Csaba felolvasószínháza.
