3. Kovács János és Borbély László

Bartók Béla (1881-1945) I. zongoraversenyét 1927 júliusában, Majna-Frankfurtban mutatták be Wilhelm
Furtwängler vezényletével, a szerző szólójával. Bartók ezt a művet igazi „szerzői” koncertnek szánta, hogy Európa nagy zenekaraival a maga zenéjének zongoristaként is szószólója legyen. Amikor az I. zongoraversenyt írta, friss élmény volt számára Sztravinszkij 1926-os budapesti hangversenye. A mű a klasszikus concerto-stílus szerint három tételből épül fel. A zongoraverseny első tételét (Allegro moderato) kegyetlen, rideg és mégis indulatoktól hevített küzdelem zenéje tölti meg. A lassú második tétel (Andante) újabb meglepetés, mintha a két zongorára és ütőhangszerekre írt szonáta korai előhírnöke lenne ez a lenyűgöző, feszültséggel terhes, mozgásában is szinte mozdulatlan párbeszéd a szólóhangszer és a változatosan kezelt ütőhangszerek között. A tétel középrészének bensőséges, vallomásszerű dallama – a zongora előadásában – ellentétben áll a szólóhangszer addigi funkciójával. A finálé (Allegro molto) ismét barokk stíluselemeket használ fel, ezúttal a szólamok kergetőzésével, virtuóz és mégis drámai fugatóval kapcsolódik a régi zenéhez, tartalmában és mondanivalójában azonban ez is új, eredeti és lenyűgöző muzsika. A csodálatos mandarin Bartók Béla balettzenéje, amelyet a szerző csak „egy felvonásos pantomimnak” nevezett. Cselekményét Bartók következőképpen fogalmazta meg: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak.
…A leány irtózik a mandarintól, de végül eleget tesz a kívánságának, …mire az holtan, élettelenül terül el.”
Bartók számára nem a nyersen realista történet volt fontos, hanem a benne rejlő humánum: a nagyvárosi lét, a mindennapi élet által elnyomott emberi lélek szenvedése s e szenvedés megváltása, amely csak a szerelemben lehetséges.

Műsor:
Bartók: I. zongoraverseny
Bartók: A csodálatos mandarin

Közreműködik:
Borbély László

Vezényel: Kovács János