Tárlatvezetés - Vígan zengjetek, citerák!

1940-ben a budapesti Operettszínházban bemutatóra készülődtek. Eisemann Mihály legújabb művét vitték színre, főszerepben Kiss Manyival. Az előadás elkezdődött és egyszer csak Kiss Manyi hangja töltötte be a teret: „Jaj de jó a habos sütemény…” Ugye, hogy ismerős? A szavakkal együtt rögtön bekúszik a dallam is. Eisemann darabja nem egy klasszikus operett, nincs hatalmas énekkara és tánckara. Amije viszont van, az a fülbemászó dallam és a magával ragadó történet Bán Sándor tenoristáról és az őt bálványozó bakfisokról.

A zenés színház történetének egyik legjelentősebb darabja tér vissza a budapesti közönség elé.

“Nem mindenki érti, és nem mindenki támogatja ezt a programot. Van, aki el akarná titkolni a történetünket az ifjúság előtt. És van, aki azt se tudja mit akar, csak fél, ha kérdésekkel találkozik. De 2082-ben már nem lehet a fiatalok feje fölött döntéseket hozni. A ti véleményetek lesz az, ami a közös életünket tovább formálja. Miután meghallgattátok a történetünket, vitázni és szavazni fogunk egy fontos kérdésről, ha tetszik ez a kinti véleménynyilvánítóknak, ha nem.”