Igor Sztravinszkij úgynevezett „neoklasszikus” korszakában született darabjai közül az egyik legfontosabb a Zsoltárszimfónia, mely 1930-ban, a Bostoni Szimfonikusok fennállásának ötvenedik évfordulójára készült. Hangszerelése különleges, miután a szerző lemond a hegedűk, mélyhegedűk és klarinétok alkalmazásáról. Helyettük a fúvósok létszámát növeli, illetve ütőket, két zongorát és hárfát használ zenekarában. Erőteljes polifon gondolkodás jellemzi a háromtételes kompozíciót, melyben vegyeskar szólaltatja meg a latin nyelvű zsoltár-megzenésítéseket (39/40/150). Az egyes formarészek kompozíciósan is különbözőek: az első prelúdium, a második kettős fúga, az utolsó pedig egy himnusz. Az a tény, hogy a darabot vokális jellege ellenére is szimfóniának nevezi Sztravinszkij, arra utal, hogy felépítése alapvetően hangszeres meghatározottságú.
Az est dirigense Kovács János Kossuth-díjas karmester a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett karmesteri diplomát 1973-ban. Eztután a Magyar Állami Operaházhoz szerződött előbb korrepetitorként, majd 1976-tól karmesterként. Három alkalommal volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok zenei asszisztense. 1987 és 1990 között az Operaház vezető karmestere, 2001-től Magyar Filharmóniai Társaság első karmestere. 2003-ban, illetve 2006-2007 között megbízott főzeneigazgató, 2007 őszétől az Operaház első karmestere. Vendégként rendszeresen vezényel külföldön is. Különösen szoros kapcsolat köti a Szlovén Filharmonikusok együtteséhez és a Tokiói Filharmonikusokhoz, akiknél 1998 óta az első vendégkarmester tisztét tölti be.
Műsor:
Sz. Rahmanyinov: A harangok, op.35.
I. Sztravinszkij: Zsoltárszimfónia
Közreműködik:
Szabóki Tünde, Nyári Zoltán, Haja Zsolt - ének
Kodály Kórus Debrecen (karigazgató: Pad Zoltán)
Kodály Filharmonikusok Debrecen
ungvári Cantus Kamarakórus
(karigazgató: Emil Szokács)
