Prämodern koncertek: Kérges Barnabás és Andor Krisztián

Műsor:
Franz SCHUBERT: a-moll Szonáta D. 537
Franz SCHUBERT: a-moll Szonáta D. 784
szünet
Franz SCHUBERT: C-dúr Szonáta „Grand duo” D. 812

A koncert első felében elhangzó két a-moll szonáta nagyjából annyira hasonlít egymáshoz, mint két testvér, akik között hat év a korkülönbség: rokonok, mégis egészen más alkatok. A korábbi, 537-es, 1817-ben született szonáta még abból az időből való, amikor Schubert fiatal szerzőként baráti köre közegében kereste a saját útját; ennek nyomát a darab nyitottabb, klasszikusabb, beethoveni gesztusaiban lehet felfedezni. A szerző nem volt sokkal idősebb a 784-es szonáta írásakor sem, viszont ez a mű már halálos betegségének tudatában született. Szikárabb, tömörebb beszédű zene, sokkal nyugtalanítóbb, érezhető rajta a kilátástalanság.

„Egy szimfónia zongoraátiratának tartottam, egészen addig, amíg az eredeti kézirat, amelyben saját kezével beleírva szerepel a „négykezes szonáta” elnevezés, meg nem győzött, hogy másról van szó.” – írta Robert Schumann a Grand Duóról. A darab valóban könnyen kelthet szimfonikus benyomást, hiszen a két a-moll szonáta hagyományosabb léptékéhez képest jóval nagyobb formátumú, és a szonáta kereteit szokatlan távlatok felé nyitja meg.