Alkotók: Lengyel Katalin (HU), Gillie Kleiman (UK), Ana V Monteiro (PO), Áine Stapleton (IRL).
A szerelem univerzális. Sőt, a kortárs média által sugallt kép szerint a
szerelem az a szenvedély, érzés vagy állapot, ami körül a nők élete
nagymértékben szerveződik.
A tánc és performance határán egyensúlyozó egész estés előadásban a
szerelem és annak különböző megjelenési formái kerülnek bonckés alá. A
Harlequin ponyvaregények egy olyan idealizált romantikus világot
ábrázolnak, amelyben pretty woman-szerű nők epekednek macsó külsejű
férfiak után. Ez a reláció vagy magától értetődő, vagy szinte
illuzórikusan elérhetetlen, ám annál kívánatosabb. S bár ezek a regények
egy speciális közönségnek szólnak, értékszemléletük ugyanúgy
megtalálható a populáris kultúra más területein is. Michael Hardt
politikai filozófus a szerelemről/szeretetről mint politikai fogalomról
beszél, amit – a szenvedéllyel ellentétben – aktív cselekvésként,
termékeny erőként jellemez.
Az előadásban nagy szerepet kapnak a ponyvairodalom világához, s ezáltal
közvetve a romantikus, idealizált szerelemhez is kapcsolódó, humoros,
giccses, olcsó tárgyi elemek.
A koprodukcióban részt vevő táncos-koreográfusok Európa négy különböző
országából érkeztek, s ebben a felállásban most először dolgoznak
együtt.