Egy apa, két fiú, három ország és közel háromezer kilométer két keréken. Törökország perzselő útjaitól a Kaukázus jégmezőiig – egy nyár, tele kalanddal és kihívással.
Van, amikor egy utazás nem kilométerekről, hanem generációkról szól.
2025 nyarán ismét útra keltem – ezúttal két fiammal, Petivel és Csabival –, hogy együtt fedezzük fel Törökországot, Grúziát és Örményországot. Három különböző kor, három különböző tempó, mégis egyetlen közös út: az apa útja, aki átadni próbál valamit abból a világból, amit 27 év alatt négy földrészen, 64 országban kerékpárral bejárva megtapasztalt.
Törökország volt a mi új „nagy tanárunk”. A perzselő Török Riviérától Kappadókia tündérkéményein át a Kaukázus jégmezőiig tekerve megtapasztaltuk, milyen, amikor a hőség, a szél vagy a meredek hegyek nem ellenfelek többé, hanem életünk részei. Csabi 14 évesen három hétig, Peti 17 évesen egy teljes hónapon át tartotta velem a lépést – s a végén már ők húztak engem felfelé a hegyeken. A túra során többször váltottunk világot: a Földközi-tenger partvidékéről a közép-anatóliai fennsíkokra, a Fekete-tenger buja zöld völgyeiből a Kaukázus sziklakoronái közé. Peti fiammal együtt megmásztuk a Kazbek 5054 méteres csúcsát, majd Örményországban lezártuk közös kalandunkat. Én ezután egyedül folytattam: megkerültem a zárt határt, és felértem az Ararát 5137 méteres, hófödte ormára – Törökország tetejére.
De ez a történet nem a csúcsokról szól. Hanem arról, hogy miként válik a gyermeki kíváncsiságból kitartás, a közös kilométerekből bizalom, és hogyan tanítsuk meg gyermekünket egy utazás által hallgatni, bízni, élni.
Egy másfélórás képes élménybeszámoló segítségével most Önök is részesei lehetnek ennek a háromgenerációs utazásnak – egy kalandnak, amely egyszerre szól a világ felfedezéséről és önmagunk megtalálásáról.